Miről is szól Jehova Tanújának lenni - a magam példája alapján:

Az ember él bele a világba, az iskolában vagy az életben, mások által az evolúcióval, a felvilágosodás korával, az Istentől függetlenített tudomány fejlődésének kihangsúlyozásával ateistává butítottként. Persze azért érzi az emberünk (jelen esetben én), hogy van itt valami több, mert túl végtelen a végtelen világűr, túl csodálatos a Föld, túl rövid az élet  - ahhoz, hogy igaz legyen, hogy csak ennyi.

Kutakodik. Na nem nagyon, és nem is mindig, mert még azt sem fogja fel, hogy van-e értelme, jut-e eredményre, ha jut is eredményre, kell-e neki az, amire rátalál. Évtizedek alatt a keresés eredménye: NULLA (csoportosan és egyénileg is).

Aztán amikor már nem keresi, rátalál. 30 éves. Érdekes, hogy akik nem beleszülettek, a legnagyobb számban kb harmincéves koruk körül (jézusi kor) tér meg az ember gyermeke. Én igazából 30 éves kortól számítanék felnőttnek egy embert, mert akkorra érik meg, nő fel igazán. (Az, hogy fiatalabb, akár tizenéves emberek is tudnak leadni nagyobb teljesítményt, akár szellemileg, akár fizikailag, az nem azt jelenti, hogy érett személyről van szó!)

És most jönne a lényeg: Beszélnek neki, (Többnyire) ketten. Sokat. Az emberünk hallgat, ódzkodik.  Érzi, hogy megtalálta (megtalált valamit), de az igazság elfogadása azzal jár, hogy felülírja, átértékelje a múltját és a jelenét, aminek az eredményeként az jön ki: BŰNÖS! Kérdem én: Mégis kinek tetszik ez? Odajönnek idegen emberek, és egy könyvből szembesítenek a bűneimmel, miközben én addig jó embernek tartottam magam. Ez az első vízválasztó!

Én túlléptem rajta. "Oké, bűnös vagyok, elszúrtam, sokszor, sokféleképpen. De nézzük meg  a továbbiakat. És megnéztük. És mit láttam, mit láttattak meg velem? Csak ami körül vesz - a világban, a múltban, a jelenben, a múlt és a jelen függvényében a jövőben. Nem feltétlenül tetszik, elfogadom, mert logikus, és mert ha máshoz nem is mindig, de önmagammal szemben becsületes vagyok - vagyis, ha tetszik, ha nem ez van, ezt kell elfogadni, ezt KELL megszeretni.

Végül megszerettem. Ezután mi is van, mi is vár egy Jehova Tanújaként alámerítkezett emberre?

Továbbra is olvassa a Bibliát folyamatában (minden újraolvasás, új élmény, új felfedezés!), és tanulmányozza részleteiben (saját kíváncsiság, az egész világon egységes tanulmányozási szisztéma, aminek az eredmény az együtt haladás, a 'gyengék' felzárkóztatása, az 'erősek' visszafogása - mert mindennél, mindenkinél fontosabb az együtt, az egység!), rendszeresen imádkozik/beszélget Istennel, eljár a gyülekezetbe (ahol Jézus, és Jézuson keresztül Isten jelen van; ahol egy személy a jelenlétével, a hozzászólásával erősíti, bátorítja, támogatja, szereti a szellemi testvéreit), és végül eljár a szolgálatba, ahol a legeslegjobbat teheti az embertársaiért: igazi hitet, igazi reményt, igazi szeretetet adhat nekik - és ezzel nem tesz mást, csak ami a dolga: Jézus kérését teljesíti (Mt 28:19, 20).

Ezen kívül becsületesen (hellyel-közzel - mert azért ne feledjük, mindenki bűnös, még az Istent jól ismerő is!) tanul, dolgozik, családtagként viselkedik (férfiként, nőként, gyerekként - kinek mi jutott), kikapcsolódik, pihen.

Dióhéjban ennyi Jehova Tanújának lenni a mindennapokban.

Aztán jönnek emberek, akiknek semmi nem tetszik, akik semmit nem értenek, akik semmiben nem hisznek (csak a magukéban), és próbálják elvenni másoktól, azt a kis valamit, amire rátaláltak. Mondják egyfolytában, hogy JT így, meg JT úgy, de valahogy az igazságról sosem beszélnek. Pont ők mondják, hogy ne tedd ezt, ne tedd azt, de azt már nem mondják, hogy mit tegyél. Példa: Haladsz az Úton. Erre oda jönnek mások és lerángatnak az útról, de nem csak lerángatnak, hanem szakadékba is löknek.

Szerinted mennyire érdekled azt az embert, aki azon dolgozik éjt nappallá téve, hogy meg se találd, vagy ha megtaláltad, hagyd el Isten népét? Csak addig, amíg nem találod meg, vagy ha megtaláltad, elhagyod!!!! Utána nem foglalkozik veled, nem mutat utat, nem ad neked semmit, sem magából, sem a Bibliából. Egy válasza van csak: Old meg magad, keress, kutass, olvass ("De ember, mégis mit, hol, miért olvassak, és miért tudná jobban a 120. senki, mint a 119. senki? Mégis mi alapján döntsek jó és rossz között?"), mert ez egyéni felelősség - végső soron nekik mindegy mit csinálsz, CSAK NE LEGYÉL JEHOVA TANÚJA.